Az asztrológia eredete több ezer évre nyúlik vissza, amikor az emberiség először kezdte rendszerezni a természet ciklusait és az égi mozgásokat. A korai civilizációk számára az égbolt megfigyelése nem a jóslás eszköze volt, hanem a naptárak, az időmérés és a mezőgazdasági tevékenységek alapja. Az akkori megfigyelések célja az összefüggések felismerése és a természet ritmusainak megértése volt, nem pedig egyéni sorsok befolyásolása. Az idő múlásával az emberek elkezdték szimbolikusan értelmezni az égi jelenségeket, így fokozatosan kialakultak azok az alapfogalmak, amelyek ma is jelen vannak az asztrológiai gondolkodásban. Az első rendszerek közös jellemzője az volt, hogy az égi és földi eseményeket egységben szemlélték, hangsúlyozva a megfigyelés és a tapasztalat fontosságát.
A középkor idején az asztrológia továbbfejlődött, és szorosan összefonódott a csillagászattal. A kor tudósai az égitestek mozgását matematikai pontossággal vizsgálták, miközben az értelmezések inkább filozófiai és kulturális szinten maradtak. A kéziratokban és tanulmányokban megjelentek az első átfogó táblázatok, amelyek az égitestek helyzetét dokumentálták, ezzel elősegítve a megfigyelések rendszeresítését. Az asztrológia ekkor még a tudományos kíváncsiság része volt, nem pedig önálló hitrendszer. A tanulmányok középpontjában a természet megértése és az idő ciklikus jellege állt, a kifejezések pedig az egyszerűség és pontosság irányába fejlődtek. A korszak végére a hangsúly az elméleti vizsgálatokon maradt, miközben a gyakorlati alkalmazás fokozatosan háttérbe szorult.
A 19–20. század fordulóján az asztrológia új értelmezési kereteket kapott, elsősorban az egyéni önismeret és pszichológiai megközelítés felől. A modern kor a korábbi filozófiai tartalmat gyakorlati és személyes olvasattá alakította, miközben a hangsúly az önreflexió és az életciklusok tudatos megfigyelésére került. Az asztrológia ekkor már nem próbált konkrét jövőt megjósolni, hanem inkább mint gondolkodási keretet alkalmazták az emberi tapasztalatok értelmezéséhez. A nyelvezet leegyszerűsödött, a túlzó kifejezéseket felváltotta az óvatos, semleges megfogalmazás. Az emberek számára ez a megközelítés lehetőséget adott arra, hogy a jelképeket saját életük eseményeihez illesszék, anélkül hogy előre meghatározott következtetéseket vonnának le. A modern szemlélet célja a megfigyelés és nem a befolyásolás.